OCR
és közléspszichológia nézőpontjából közelíti meg a kérdést, egyszerre nyújtva értelmezést, kérdésfeltevést, tételezést, érzületet, diagnózist és egyben terápiát. A távolságtartóan leíró interpretáció innentől már szükségképpen elvadul... A megannyi, hatalmas befektetéssel és elmélyült tipográfiai tudással megalkotott (, nyugati") múzeumi albumokat is felülmúlóan pompázik ez a kötet (nem különben a másik kettő). A munka annyiban mégiscsak eltér a szisztematikus művészethistóriai közléstől, hogy a művel való találkozásból indul ki, sőt a mű keletkezéstörténetében is magát a találkozást, a teremtő , érintést" tekinti kiindulópontnak. Innen jut el a megértés, a keletkezés, a közlés, a sugallat, a mester és tanítvány közti viszony, a modellkeresés, a múzsák szerepe, az alkotótárs, a kapcsolatfüggőség, a rejtett önkifejezések, az alkotásterápia, a vágyteljesítő fantázia, a vágyak titokzatos útjai, a találkozásélmény és a műalkotásinspiráció mélyrétegeinek fölszínre hozásához. A , minden élmény végső értelme" szempontjából vizsgált műalkotások mintegy dialógusban elbeszélt állapotrajzai olyan , típuscsoportokba" szerveződnek, amely felosztásnak általában a műtörténeti elemzés messze nem mindenben képes megfelelni. Merthogy a stílus, a formai jegyek, a képi tartalmak osztályozásán túli világot kiegészíti , a festő és a mű közötti szubjektív Viszony” lélektudományi elemzésével. Ez egyszerre ikonográfia és megfejthetetlen rácsodálkozások pszichológiája, ezenfelül magához a tárgyakhoz (pl. Van Gogh és Gauguin tragikus barátságát szimbolizáló két üres székhez, a Madonna- festészetben a Szent, a Szűz és az Anya jelképiségének hátterében meghúzódó Nő figurájához, egy firenzei reneszánsz festő Toscanában megformált alakján látható fülbevalóhoz, mely a korabeli zsidó nők viselete volt stb.), vagyis a tárgyakon túli mélyebb jelentéstörténethez vezeti el az olvasót. Az alkotások , puszta" műtörténeti bemutatása tehát nem szándéka a szerzőnek, ám a kiválasztott festmények keletkezési körülményeihez visz vissza, kettős szemszögből elbeszélve azokat. Vagyis az alkotó mindig egy másik személlyel (baráttal, partnerrel, múzsával, alkotótárssal) együtt , szólal meg", aki a mester élethelyzetére, érzelmi állapotára, szexusára, életfordulataira, sikereire, kibontakozására is hatást gyakorolt, s ezáltal , avatta" a kor(szak) legmeghatározóbb személyiségévé, az utókor bámulatára méltó személlyé. Életművek és életutak összefüggései, inspirációk és vágyak, ki- és beteljesedések, viszontagságok és sérülések vaskos tárháza a műtörténet. A kötet az alkotáslélektan mellett a , függéslélektannak" is helyet ad, ezáltal pedig nem , skatulyázza", hanem komplexebben láthatóvá és mélységeiben érthetővé teszi mindazokat, akik ámulatára múzeumba járunk. Lélekművészet mindez — műfajkör, stílusirány, kevert módszertan egyszerre... A Magyar Tudományos Művek Tára ezt a három kötetet a , nem besorolt" kategóriába helyezi, mintegy , tudományon kívül" (ez kérdőjellel ékes kiemelés!), vagy értetlenséggel vegyesen — talán mert nem tisztán addiktológiai, műtörténeti, szociálpszichológiai vagy műismertető munka, nem térkép, nem objektum, nem katalogizáló eljárás stb.?! Lehetséges, hogy a ,,miivészetlélektan” egybegyúrt tárgyfogalma még mostanáig sem jutott el odáig, hogy a tudomány rangjára emelkedjen? Lehet, hogy a medicina, a művészeti torzó-szakirodalom, az , intimitás útvesztői" (ez Gerevich 2016-os kötetének is alcíme) vagy az ópiumfogyasztás mint a bűnök tere a művészi alkotáslélektanban nem 156