Page 151 [151]
OCR
(mondjuk így: iskolásan, kézikönyv-szerűen) áttekint a marxi életműből, szinte építőkockánként is újfajta konstrukció összképét kínálja. Mégpedig nem pusztán Marx munkássága tekintetében, hanem a mának szóló analógiákat illetően is. Az öt nagyobb fejezet áttekintő időrendi képet is ad, de egyszersmind a párhuzamok, előfeltételek, kortárs tudás és vitakultúra, elemző tanulságok és világnézeti rokonszenvek konstruktuma is. Kezdi a marxista filozófia és Marx filozófiája, a nem- filozófia és a dialektika forrásvidékeinek áttekintésével (Althusser tanítványaként a mester szerinti) idealista elméletekkel, az 1845-ben írt Tézisek Feuerbachról értelmezésével, az idealista filozófusok elméleti humanizmusának és historizmusának ismertetésével, a Német ideológia, az ember vallás révén saját lényegétől elidegenedő sérülékenységének bemutatásával (I-II. fejezet), majd folytatja a fétis és az árutermelés politikai gazdaságtanával, a forradalommal, az idealizmussal és a szubjektum, valamint , az emberi lényeg" ontológiai kulcsproblémáival." A hatalom és függőség, a tudat autonómiája, az intellektuális és ideológiai világegész működése, a szükségszerűség, idealizmus, eldologiasodás, az emberi jogok kérdése, a bálványtól a fétisig húzódó erővonalak fogalmi seregszemléje alkotja a III. fejezetet gondolatmenetét," hogy egyfajta , értékautonómiát" szem előtt tartva a szerves értelmiség szerepét, az ideológiai államapparátust, a domináns ideológiák osztályállami prioritásait az értékek szimbolikájával tegye átláthatóvá, s a mindennapi élet fenomenológiáját már a pénz és a törvény nyelveként jellemezze, S a ,,csereérték fetisizmusat” jellemző koncepciót megjelenítő , használati érték" fundamentális kérdését a baudrillard-i kifutásig vezesse. A IV. fejezető már a történelem integráló és oksági dialektikáját, az osztályharc jelenvalóságát, a valóságos ellentmondások és az ökonomizmusok teóriáit (Engels és Lenin mint filozófusok és teoretikusok, akik dialektikusan materialista mozgalom- víziót faragtak a , tagadás tagadásából"), egyúttal az idő és a haladás fogalmi hálóit is felöleli. A záró V. fejezet? (a mellékletek, a kronológia és a bőséges szakirodalmi rendszerezés előtt) mintegy a megérteni vágyó, de a fonalat valahol elveszítő olvasóval kerül dialógusba, s a tudomány és a forradalom alapkérdéseit, a filozófiai életmű , cselekvésbe" átfordítható hasznát és evidens haszontalanságát vezeti fel, végül a Marx ellen és mellett kitermelődő tudás-partnerségek, ideológiák, mozgalmi tézisek, világképek általános és szakkérdéseket tárgyaló forrásirodalom foglalatát adja. Érdemes persze azt is látni (ma már ez egyre egyértelműbb), hogy mindaz, ami Marxnál a társadalom átalakítására elszánt elidegenedés-ellenes (éppenséggel a Gazdaságifilozófiai kéziratok kora és alapértékei) idealizmusokkal szembeni kritikájába bepillantást enged, az gazdagon összefügg a mindenkor fennálló politikai rendszer(ek) értékelésével, a világkép-konstituálás szubjektív és gyakorlati normáival is:,, Marx úgy gondolta, hogy a szubjektív cselekvés, amiről az idealizmus beszél, csupán nyoma, tagadása (egyszerre felismerése és félreismerése) egy valóságosabb, "hatékonyabb" cselekvésnek. Mondhatjuk úgy is: olyan cselekvésnek, mely egyszerre a külvilág konstituálása és önmagunk képzése (Bildung) vagy átformálása." Mármost a marxi proletariátus-kép és az önkép-építmény Balibar szerint épphogy nem az idealizmus ellen hat, hanem ellenkezőleg, a materializmust erősíti, miáltal az emberek többsége szembe 151
