Oldal 149 [149]
OCR
bevezeti a róluk szóló vitákba. Szeretnék ezen kívül megvédeni egy kissé paradox tételt: bármit gondoljunk is, nincs és soha nem is lesz marxista filozófia; viszont Marx jelentősége a filozófia számára nagyobb, mint valaha is volt. Először is abban kellene megegyeznünk, mit jelent a marxista filozófia". A kifejezés két olyan, meglehetősen eltérő dologra is vonatkozhat, amelyet a 19. század végén kidolgozott, majd a kommunista állampártok által 1931 és 1945 után intézményesített ortodox marxizmus egymástól elválaszthatatlannak tekintett: a szocialista mozgalom világnézete", amely a munkásosztály történelmi szerepének gondolatára épül, és maga a rendszer, melyet Marxnak tulajdonítottak. Jegyezzük meg rögtön, hogy a két elképzelés egyike sem kötődik szorosan a másikhoz. Kétségtelenül születtek különféle kifejezések arra, hogy leírják azt a filozófiai tartalmat, amely közös Marx filozófiájában és a rá hivatkozó politikai— társadalmi mozgalomban: leghíresebb közülük a dialektikus materializmus, ez a viszonylag késői fogalom, amelyet az a mód hívott életre, ahogyan Engels használta Marx különféle tételeit. Mások vitatták, hogy a marxista filozófia megtalálható-e Marx írásaiban, és azt állították, hogy csak később született meg, életművének jelentéséről, elveiről és egyetemes érvényességéről szóló általánosabb és elvontabb gondolkodásként." A szocialista mozgalmár világkép és a gazdasági-filozófiai kéziratok munkabér/tőkeprofit/tulajdon/pénz . elméletének újraolvasata tehát részben homlokzatátfestésnek is tekinthető a politikai gazdaságtan klasszikus históriájában, de egyúttal belső átrendezést, új konstrukciót, állagmegóváson túli dizájnt, szerkezeti rekonstrukciót is jelenthet az egy évszázaddal későbbi reálpolitikai milióben. Ma már nem egészen szokatlan jelenség, ami egyébiránt a nem-szovjet-típusú marxista gondolkodás francia hagyományában is mindmáig jelen volt/van, hogy egyesek olykor el is gondolkodnak azon, amit másképpen értelmezni sokan voltak képesek, felszínesen fölhasználni pedig még többen, de dekonstrukcióra alkalmassá tenni csak kevesek. Balibar bevezető szavaira illik kortársa, Emmanuel Terray antropológus, afrikanista, politikai gondolkodó találó megjegyzése: , A marxizmus úgy fest, mint lakóitól elhagyott palota: üres már, de érintetlen, s mintegy előre látható, hogy nem marad véglegesen használaton kívül". Balibar a fals módon , intézményesített" marxizmus helyett az újraolvasással felfedező útra invitál, s tette ezt eredetileg 1993-ban, amikor még a Nyugat egyik lehetséges alternatívája volt a Kelet partnersége, s amúgy a nyugati világ számára Marx nem a reális szocializmus gyanús beteljesülését jelentette, hanem a tőkés szervezeti doktrína ellenében felkínálható alternatívát, a létező kapitalizmus kritikai átlátását, rendszerlogikájuk egyik értelmezési lehetőségét. , Azok az események, amelyek meghatározták annak a nagy ciklusnak (1890-1990) a végét, amikor a marxizmus szervezeti doktrinaként funkcionált, egyetlen új elemet sem tettek hozzá magához a diszkusszióhoz (...). Valójában sem egy társadalmi mozgalom világnézeteként, sem egy Marx nevű szerző doktrínájaként vagy rendszereként nem létezik a marxista filozófia." Úgy véli: még azok is tudják ezt, akik számára a marxi életmű, a közgazdasági és társadalomtörténeti logikával összefoglalt rendszer nem pusztán , dialektikus materializmust" jelentett (ami sosem volt, maga a fogalom is későbbi), s azok is, akiknek olykor filozófia, 149
