Oldal 148 [148]
OCR
Mindenesetre nyilván nem az ,,izmusrol” van szó, S a szerző , A tanokat" nem szükségképpen valamiféle szemináriumi anyagként kivonatolta és intézményesítette, hogy azoknak így éppen Marxhoz ne maradjon már semmi köze. A kelet-európai átalakulások egyik evidens következménye lett, hogy a , miért is olvassunk Marxot?" kérdésre a legközhelyesebb válaszokat adhatta bárki, de mindenekelőtt ezt: , hát ne olvass, örülj neki, hogy nem kötelező!" A gordiuszi csapást készséggel kiporciózók között azonban sokszor épp az óvatossággal kísérletezők maradtak kisebbségben, S így végeredményben magát az ,,izmust” hajították a semmibe, vele Marxot is mindenestül, tőkeelmélettől filozófiai dialektikán át a kortárs politikai mozgalmárságig mindent egybemarkolva. Balibar épp ezt az anyagot, az életrajzi áttekintéstől az előzményekig, a kortárs gondolkodástól az utókor interpretációiig hivatkozható szakirodalmat is új alapokra helyezi. Nemcsak revideál, hanem el is igazít, nem csupán a megtévesztéseket és az otromba összemosásokat tisztázza, vagy az egészet félreértő vitázók és hithű felhasználók vehemenciái között keres válaszokat, hanem maga is elgondolkodik az alapkérdésen, miért is kell (még, és újra-) olvasnunk Marxot a 20. század végén vagy azután is. , Marxot nem a múlt emlékműveként, hanem időszerű szerzőként olvassuk. Egyrészt azon kérdések miatt, melyeket feltett a filozófiának, másrészt azon fogalmak miatt, melyeket válaszul kínált. Arra szorítkozom majd, amit lényegesnek tartok, hogy olyan eszközt adhassak az olvasó kezébe, amely segíti a tájékozódását Marx írásaiban, és 148
