Stranica 141 [141]
OCR
köze a jognak az igazságossághoz, a létkérdéseknek a békéhez — de annál erőteljesebb az átalakulni képtelen szemléletmód és hatni akarás installálása, telepítése a gyarmati térbe, erőnek erejével vagy konfliktusok generálásával, fegyverrel vagy lefizetéssel, segélycsomagokkal vagy betegségek átadásával. Fanon ezt félszáz évvel ezelőtt mint , nekropolitikai erőt" írta le, mely az élet betegséggé válásának és a betegség életté álcázásának, a halált életnek, az életet pedig halálnak tekintő felfogást tette általánossá a gyarmati térben, ahol a fajilag alacsonyabbrendűnek tételezett másik kizsákmányolásának vágya és a kiiktatására, kiirtására irányuló kísértés uralkodott el. Mbembe okszerűen érvel amellett, hogy a kizsákmányoló, priméren felhalmozó törekvésben és időszakban jellegadóként , olyan személyiségről van szó, amely a gazdagságát a mások életéről és haláláról való döntés eszközének tekinti. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a posztkoloniális gondolat nem a megszokott értelemben vett hatalom, hanem az erő kritikája, azé az erőé, amely képtelen átalakulni. (...) A posztkoloniális gondolat, és ez a harmadik jellegzetessége, az összefonódás és az összehangolódás gondolata. Erről árulkodik az identitásról és a szubjektivitásról megfogalmazott kritikája. Ebből a szempontból azzal a nyugati illúzióval száll szembe, hogy a személyiség csak akkor létezik, ha önmagába visszatérő módon, folyamatosan önmagára hagyatkozik, saját lényegi és kimeríthetetlen szingularitására. A posztkoloniális gondolat ezzel szemben azt állítja, hogy az identitás a sokféleségben és a szétszórtságban gyökerezik; hogy az önmagunkra hagyatkozás csak két személy viszonyában, összeműködésében jöhet létre. Ebben az összefüggésben a gyarmatosítás nem mechanikus és egyoldalú uralomnak tűnik fel, amely az alávetett személyt némaságra és tétlenségre kényszeríti. Épp ellenkezőleg, a gyarmatosított élő, beszélő, tudatos, cselekvő individuum, akinek az identitása olyan folyamat eredménye, amely három elemből áll: az önmagába való behatolásból, önmaga megsemmisítéséből, majd újraépítéséből".9 De épp ellenkezőleg, a gyarmatosított élő, beszélő, tudatos, cselekvő individuum, akinek identitása egy folyamat eredménye, s ebben önmaga megsemmisítése, majd újraépítése lehetőség, viszont sikere nem garantált... Talán legharsányabb példa e téren Nelson Mandela egész apartheid-ellenes életútja és annak máig tartó hatása, de további példákkal élhetnénk Afrika számos tájáról, Ázsia megannyi mozgalmáról, Dél-A merika tucatnyi államáról, vagy akár az őslakos népek védelmében kinyilvánított nemzetközi szervezeti törekvésekről. Ámde a részletesebb bóklászás közben az Olvasó kételye, hogy minek is kell effélékről itt olvasnia, nehezen oldható fel — talán csak a címtől nem független fentebbi állításomra visszautalva annyit próbálnék segíteni: a jelenkori magyar világban nem könnyű tudomásul venni, hogy a , Fényes Nyugat" helyett abba a kíméletlenül haszonleső világba csöppentünk, amelyben a farkastörvények váltak uralkodóvá, s amelynek kiterjedésére az öngyarmatosítás minden változatában számítani lehet, sőt kell is. Meglehetősen sokan keresnek magyarázatot az orbáni értelmiségpolitikára, melyben a , csak Én" evolúciós biológiai uralma minden ellenében dominál, vagy a refeudalizálódásra, az új hűbériség rendszerének elfogadási attittidjére, mely szinte mindent áthat államigazgatástól színházakon át a jogszolgáltatásig, vagy a tiltakozási potenciál relatív csökkenésére és hiányára, a butításpolitika NER-ekvivalens sziszté141
