Stranica 135 [135]
OCR
Látszatok zuhatagától a félperiférikus orientalizmusig Margináliák az orbáni alávetés rendszeréhez A Gergely Andras Csupán egy ködös vasárnap délutánra való sejtés, tétova okfejtés hajt, amikor ez alábbi kósza antipolitizálás kalandjába indulok. Nem próbálok sem magasröptű politikaelméleti, társadalomfilozófiai vagy morálteológiai kinyilatkoztatásokat összehordani, s ha vázlatos jegyzeteim, kérdésfelvetéseim egyáltalán közlésképesek, a lehetséges kritikai filozofálást és elméleti rendszeralkotást valamely látványosan vállalt tudásszkepticizmussal helyettesítő sejtésekként foglalom össze. A vétlen Olvasot, ki erre tévedt, talán illő is lenne megkövetnem, ám ezt úgy teszem, hogy már bevezetőben is elriasztom a továbbolvasástól. Itt valójában kósza kérdésfelvetések következnek, melyek nem minden értelemben véve látszatvilágok látszatvalóságai, de sok tekintetben talán tükrözik a jeles dél-amerikai szkeptikus, Nicolás Gómez Dávila rejtőzködő szövegvalóságának hatását és némely arculatváltozásait, melyekben nyílttá válik a , rejtett szöveg" sugallata a kortárs világról, amely a maga korszakos utálatosságában csupán feljegyzésekre méltónak ítéltetik. Ítéltetik, de el nem fogadtatik. Sok-sok filozofikus szentenciája közül az egyik igen sokat sejtetően körvonalazza a (valahol gondolatok és sűrűre rótt sorok mellé firkantott) világképet, mely szerint a ,,///dtszatok zuhatagában az értékekben bukkan elő a valóság". Könyvéről hosszasabban is írtam már,! de most nem idézgetni kívánom, és nem is ismételni Davila nyűgösen és rendíthetetlenül pes-szimista jegyzetgyűjteményét, csupán annak bevallására kényszerülök, hogy szórakoztatóan packázó hangnemben fogant filozofikussága fölöttébb serkentő hatású is tud lenni." Világképében ugyanis nemcsak a kritikai filozofikus bölcselkedés szarkasztikus, vagy tán inkább reakciósnak tetsző alapállása szolgál a meghatározóan illúziómentes létmódot vállaló és a kortárs világban valamely politikai ideológia szolgálatába állók szánalmasságát lenéző alaphanggá, hanem a kénytelen megalkuvás is: ,, Tiszta lelkiismerettel foganatosithatunk antiliberális intézkedéseket, mert a szabadság nem a legfőbb érték" — írja egyik aforizmájában.? Persze, ha életművét nem ismerjük, ha a vérbő szocializmussal, katolikus konzervativizmussal vagy szkeptikus romanticizmussal totálisan szemben álló világa magyarázza is talán, mitől ilyen kitartóan érvényes modernitás- kritikai értelmezése, ettől még nem kell kapaszkodnunk undok szavaiba. A hetvenes évek közepe és a kilencvenes évek eleje közötti időszakban írott világnézeti széljegyzetei mégis mintha provokálnának, megcsúfolnának, rajtakapnának azon, hogy mi sem változott, semmi sem lett jobb azóta: , A modern korban két alternatíva kínál135
