Oldal 126 [126]
OCR
sával készült, tizenöt-húsz oldalas tanulmányokból összeállított kötet önálló fejezetekre tagolja üzenetét az értékek és bizalom, a települések és régiók, a gazdaság és munka, a befogadás és kizárás, valamint az egyének-csoportok-közösségek tematikai univerzumára építve. Evvel kontrasztban a 2017-es tanulmánykötet tematikáját az integrációs mechanizmusok, a rétegződés és integráció, a normák és értékek, valamint a kapcsolatok összefoglaló fejezetcímek tekintik át. De kínálkozik a párhuzam (már a 2012-es kötet bevezetőjében, Kovách Imre és Dupcsik Csaba szövegében) is arról: az utóbbi , ötven év társadalomtudományi irodalmában (és ennek hatására a közbeszédben) a társadalomszerkezet és az egyenlőtlenségek rendszere volt a domináns fogalmi keret, amelyben a magyar társadalomról szóló elemzések megszülettek. Ez a paradigmává vált tudományos beszédmód — annak ellenére, hogy ma is képes érvényes (rész)eredményeket termelni — az ezredfordulón "elfáradt", és így kevésbé alkalmas a jelenkori, minden korábbinál összetettebb, gyorsabb társadalmi változások követésére". Az új elméleti , keretfeltételek" megalkotására vállalkozó kutatói kör a módszertani, forrásfeltárási, kritikai, interpretációs, összehasonlítási, másodelemzési, empirikus és szemléleti különbségek, eltérések , feloldására?" a társadalom átmeneti fázisában éppen az integráció kulcsfogalmába vetíthető multi- vagy interdiszciplináris megközelítéseket tekinthette megoldásnak. Vagyis azt, hogy a , posztmodern" társadalomkutatás újabb fogalmait, helyenként lokálisabb, máskor univerzálisabb spektrumát egy közbülső, még a vitás szerkezeti kérdések megoldása előtti problematika övezetébe tereljék. Ekképpen a fogyasztás, az egyenlőtlenségek új rendszerei, a piaci szektorok viszonya, a szociális függésrendek új dimenziói is oly módon kerülhettek immár a kötet (és az azt megelőző hosszabb kutatási periódus, vagyis több intézményes partnerség kitermelte tudásanyag révén) összeállt tapasztalati anyagba, hogy azok újdonatúj rendszerré illeszthetők lehetnének. Ez a rendszerszemléleti igény van jelen immáron kézenfekvő módon, és kiemelt névvel az integráció fogalomkörében. Kutatóként ugyan közvetlenül is érdekelne, hogy az integráció bűvkörében mennyi az önkéntes, a belátásos, a kényszerű alkalmazkodás, mennyi a közvetlenül vagy közvetetten , késztetett" és kényszerített behódol(tatjás. Vagyis esélyes az is, hogy integrációnak nevezzük a feltörekvés vágyát, a vele szembenálló alkalmazkodás politikáját, a beillesztés programját és a szándékolt kívülmaradás vágyát, de ugyanúgy , vitatható", eltérően értelmezhető annak lehetősége is, hogy akar-e integrálódni valaki, s mibe, miért, hogyan, mikor, mennyi idő alatt, milyen következményekkel... De ez maradjon talán egy következő kötet kihívó problematikája. Amit itt nem tematizálnak, azt kár számonkérni — csupán azért, mert esetleg más fogalmaim vannak, más szótáram alakult ki az integrálás témakörében. Az újabb kötethez visszatérve, úgy látom, talán éppen ebben a lényegi összefüggésben látszik meghatározónak, ténylegesen ilyen perspektívából mutatkozik érvényesnek az áttekintő 2012-es kötet horizontjához képest újjáformált, négyéves kutatási projekten alapuló, kérdésfeltáró 2017-es könyv, mely — mint a beharangozó is jelzi — önképe szerint , új szempontból tekint a társadalmi egyenlőtlenségekre. A kutatás eredményeként létrejött egy új egyenlőtlenség modell, amely sokkal zöbb szempontot figyelembe 126
