Stranica 107 [107]
OCR
a másnapi órákhoz szükséges kellékek. Nemcsak a gyermeknek kell tehát végigmennie a társadalmi szervezetben történő , másodlagos szocializáción", hanem családjának, illetve közösségének is. Ez utóbbi még nehezebb, ha gyermekként a szülők nem tanultak bele a tevékenységek algoritmusába. Még ha hajlandó is a család, a közösség megtanulni és megcselekedni mindezt, kérdéses, hogy képes-e megfelelő módon viselkedni. Nem gondolhatjuk, hogy a jelenlegi magyarországi romák negálják az iskolát, és mindazokat a kulturális javakat, amelyeket az iskola adni képes. Jól látják, hogy a szegénységből való szabadulás az iskolázás útján lehetséges, az iskola — sőt már az óvoda is — olyan ismereteket, készségeket tud adni, illetve kifejleszteni, amelyeket a család nem ad meg. Gondoljunk az alapvető kultúrtechnikákra, vagy arra az igényre, hogy például a gyerek sikeres kereskedővé válásához szüksége van a , szép beszédre", amit az óvodában, iskolában sajátíthat el. Sokkal inkább arról van szó, hogy a mentalitást és a viselkedést átható és meghatározó attitűdök, értékek, szokások egészét kellene módosítani. Ehhez pedig jelentős mértékű ösztönzők szükségesek — gondoljunk arra, hogy az államszocializmus idején a cigányság körében csaknem ugyanakkora volt a munkaviszonyban állók aránya, mint a társadalom egészében. A tömeges munkanélküliség annak a roma tömegnek a szocializációját szakította meg, amely éppen elkezdett beletanulni az idő szabdalta mindennapokba, a munka és a szabadidő ritmusába. A , szabadság" fogalma az időnyomástól való mentesség értelmében ugyanis egészen annak magától értetődő voltáig jut el, hogy a jómódú vagy éppen gazdag család fiatal tagjainak nincsen órája, a gazdagon felszerelt házban nincsen vekker, esetleg megbízhatóan működő óra sem. Vajon értelmezhetjük-e ezt a hiány jeleként, azaz a fejletlenség mutatójaként? A kérdés költői: természetesen nem, hiszen ugyanezeket a , hiányokat" a gazdagság és a jólét következtében beköszönő szabadság mutatójaként is értelmezhetjük egy elit-kutatásban. Ezzel szemben azt is látnunk kell, hogy az ipari forradalom nyomán kialakított kényszerek szüntették meg azt a szélsőséges nyomort, éhínséget, amely széles társadalmi rétegeket sújtott évszázadokon keresztül. A társadalom nagyobb csoportjai aligha vonhatják ki magukat ebből a folyamatból. Kis csoportok meghúzódása a társadalom észrevétlen zugaiban, a , niche"-ekben lehetséges, miként Hollandiában, Angliában, Franciaországban, Írországban találhatunk tradicionális értékeket őrző kis közösségeket a , travellercamp"-ek szigetein. Ám kérdéses, hogy százezres lélekszámú roma tömegek kivonulása a társadalomból, a munka-szabadidő strukturált világából nem borítja-e fel a társadalmi békét — nem jár-e azzal a következménnyel, hogy szabadságuk árát a gádzsóknak kell kifizetniük? Margaret Mead elméleti tapasztalatokat összegező tanulmányában a kultúrákat a következőképpen csoportosítja: , postfiguratív" kultúrák a múlthoz kötődnek, legfontosabbak számukra a jól ismert ősök; a jelenhez kötődő ,,cofigurativ” kultúrák számára igazodási pontot a kortárscsoportok jelentenek — Mead szerint az internetes kor mai fiataljai olyan tapasztalatok birtokosai, amelyeknek a felnőttek nem részesei — a gene107
