Oldal 103 [103]
OCR
Az előbb csak külső kényszerként megjelenő időnyomás a szocializáció során belsővé válik, a személyiség része lesz. Ez egyénileg persze néhány év alatt lezajlik, de történelmileg hosszú folyamat eredménye. Thompson a folyamat kezdetét valahol az óra, illetve a zsebóra, majd karóra feltalálásával és terjedésével jelzi. A folyamat csúcspontját jellemző módon az Újvilágban éri el: feltalálták a bélyegzőórát, időelemzési vizsgálatokat végeztek stb. Mindez természetesen súlyos külső és belső konfliktusok során teljesedett ki, amelyek a fejlett világban is jószerivel napjainkig tartottak. Eredményeként különvált a munkaidő és a szabadidő, a munka helye elkülönült a család lakóhelyétől, a munkára való szocializálás (iskolázás, képzés) időben és térben is elkülönült a személyiség egyéb vonásainak fejlesztésétől, a személyiség kibontakozásának szabadsága önálló fontosságot nyert, a verseny háttérbe szorította a közösségi értékeket, sőt a családot is, és így tovább. A kötött munkaidő, a szabadidő, a rendes évi szabadság — és a rendes munkaviszony alapján különböző jogcímen járó szabadságok is ilyenek — e folyamat termékei, bár más oldalról hosszú harcok árán született jogosítványok. A munkanélküliség — a kötött munkaviszony, illetve az ilyen munkaviszonyokat kínáló munkahelyek hiánya — a megfosztottság, az idő által strukturált magatartások diszfunkcionalitását okozza, innen a személyiség egészét megrázó hatása. E folyamat eredményei az ipari forradalom , darálóján" átment nemzedékek utódaiként mi magunk vagyunk. Az idő és tér a cigány gyermekek tradicionális szocializációjában Azok a kultúrák, etnikumok, amelyek nem mentek át az ipari forradalom eme darálóján, hagyományos időrendet és időszemléletet hordoznak. A tradicionális cigány/roma közösségek időfogalma is ilyen. A kulturális konfliktus a modern társadalmi szervezet győzelmével oldódik meg, vagyis az archaikus vagy csak tradicionális kultúrák háttérbe szorulnak, néprajzi érdekességgé válnak. A problémát súlyosbítja, hogy a két fél egyike sincsen tisztában a másikkal, tévesen értelmezi a jelenségeket, faji—etnikai konfliktust él át kulturális sajátosságok eltérése helyett. Nézzük ezt meg közelebbről! A 19. századi romantika cigány-képe a szabadságot hangsúlyozta nem teljesen alap nélkül. A szabadság a mai cigányok életszervezésének is hangsúlyozott értéke. Ezzel állítja önmagát szembe a roma az időnyomás alatt szenvedő gádzsóval — végezzen az illető hagyományos paraszti vagy modernebb ipari munkát. A gádzsót is, a gádzsómunkát végző romát is élhetetlennek, kevéssé intelligensnek, szánalomra méltónak tartják. A hátrányos helyzet a neveléstudományban, illetve az oktatáspolitikában megfosztottságot jelent — ebben az értelemben használta a fogalmat már Kozma Tamás is a Hátrá103
