Page 102 [102]
OCR
Több teória létezik annak magyarázatára, hogyan maradhattak fönn nemcsak tradicionálisnak, de egyenesen archaikusnak tűnő kultúrák a modern Európában. A tradicionális kultúrák közé tartozik a cigány kultúra is. Nem szeretnék itt bonyolult elméleti fejtegetéseket idézni e kultúra mibenlétéről, ehelyett mindennapi kutatási tapasztalatokra hivatkozom. Ha a cigányként definiált csoportot vizsgáljuk, nagy hasonlóság mutatkozik Európa vagy az euro-atlanti civilizáció bármely országát választva a tapasztalatgyűjtés színhelyéül. Magatartásában, életstílusában, megjelenésében a környező, domináns vagy többségi társadalmaktól különböző, egymáshoz azonban hasonló közösségekre gondolunk. Nyilván nem valamennyi , etnikai cigány" vagy roma egyéni magatartásáról van itt szó, hanem egyes, hagyományaikhoz ragaszkodó közösségeikről. Amikor életmódjukról, időgazdálkodásukról és perspektíváikról esik szó, ma már valójában senki sem gondolja, hogy úgy kellene beilleszkedniük a társadalmi munkamegosztásba, ahogyan térségünkben az államszocializmus a nyolcvanas évek végéig megkísérelte: a formális iskolai végzettséghez, illetve annak hiányához alkalmazkodva ipari segédmunkásként, betanított munkásként. A rendszerváltás és a tervirányításos gazdaság összeomlása maga alá temette ezeket a kezdeményezéseket mindegyik volt szocialista országban. A , mi lett volna, ha ...” kérdése itt nem olyan rossz kérdés, más vonatkozásban: a jóléti országokban élő cigányság példája azt mutatja, hogy e közösségek legfeljebb átmenetileg, kényszermegoldásként engedik tagjaikat az ipari vagy ipari jellegű termelésben beosztottként dolgozni. Ipari forradalom és kapitalizmus Történetileg az , időgazdálkodás", az , időtakarékosság" az ipari munkával alakult ki. , Az ipari munkával érdekházasságra lépett puritanizmus” — ahogyan Thompson szellemes tanulmányában fogalmaz — tanította az embereket az idő új értékelésére, kisgyerekkoruktól arra oktatva őket, hogy minden nappali órát munkával töltsenek, és hogy az idő pénz." Az új értékrend és az új magatartásformák elterjedése nyomán nemzetek sora emelkedett ki a szélsőséges nyomorból. Az időtakarékosságra való rászorítás fő eszköze az ipari üzem, az ipari termelés szükségleteihez és racionalitásához alkalmazkodó időbeosztás, fegyelem. Ehhez a — főleg protestáns — moralisták szolgáltatták az ideológiát, amint azt Max Webertől is jól tudjuk. Ennek a szocializációnak még egy kiemelkedő fontosságú intézmény állt a szolgálatában: ez az iskola. Már a 18. század végén születtek olyan művek, amelyek az iskolát úgy mutatták be és értékelték, hogy neki köszönhető a kisgyermekek munkához szoktatása 6-7 éves korban; az iskola, az iskolamesterek feladata, hogy rendszerességre, fegyelemre és pontosságra nevelje a gyermekeket. A zaz az iskola ebben a vonatkozásban nem mint az ismeretek, a kultúra átörökítésének intézménye nyer fontosságot, hanem szocializációs — pedagógiai kifejezéssel: nevelési — jelentősége a hangsúlyos. 102
