OCR
Az idő fogságától szabadon! Forray R. Katalin Az idő múlásának mind az észlelése, mind az értékelése kultúránként változik. A modern nyugati társadalomban az idő nagyon becsesnek tűnik, mert lineárisan van megszervezve: ha tervünk van, ha valamely cél felé törünk, rosszul tűrjük, ha megszakítják tevékenységünket. Márpedig az előrelátás, a tervezés, a jutalom elhalasztásához való alkalmazkodás mind olyan magatartások vagy az azokat formáló attitűdök, amelyek az időnek a mi kultúránk szerinti értékelésén, érzékelésén és strukturálásán alapulnak. Vekkerrel ébredünk, nézzük az órát, nehogy elkéssünk, sietünk, hogy mindent elvégezhessiink, amit tervbe vettünk, s a jól végzett munka jutalmával fekszünk le, lehetőleg időben, hogy eleget tudjunk aludni. Hétvégeken, szabadság idején aztán szabad kikapcsolnunk az ébresztést, letenni a karórát, és hajnalig fennmaradni vagy éppen aludni egész nap. Az ekként strukturált időt a munkavégzés dominálja. A munkanélküliségnek éppen az a legnagyobb veszélye, hogy az érintett kiszakad magatartását, sőt az sree Vannak azonban olyan kultúrák, kulturális csoportok, ahol az idéérzékelésre és idégazdálkodásra nem ez a struktúra a jellemző. Vonzó a gondolat, hogy ezekről a csoportokról Bourdieu nyomán mint olyan térben is elkülönült egységekről — régiókról és az ő értelmezése szerint etnikumokról — beszéljünk, amelyek különbözőségét és egyediségét nem a tér alakítja (alakította) ki, hanem az idő, a történelem. A területinek is nevezhető gondolkodásmód hajlik arra, hogy rangsorba állítsa gondolkodása tárgyait, a különböző kultúrákat — régiókat és a régiók népét, az egyes etnikumokat — a fejlettség történetileg elért foka szerint. Különösen hangsúlyos a rangsor léte azért, mert éppenséggel az időről van szó. Azaz arról, hogy az eddig elért fejlettségi szintet meghaladva a csoport majd elér egy továbbit és még egy továbbit, míg el nem érkezik a mi modern szintünkre — amelyhez képest , még csak" valamely alacsonyabb szinten időz. Ez az evolucionizmus nem Bourdieu jellemzője, bár az elény—hatrany, megfosztottság és annak korrekciója értelmezhető a fejlődés magasabb szintjéért folytatott versenyként, mindenesetre szemben áll a multikulturalizmus alapértékével, a kulturális relativizmussal.? Nem állítom, hogy a tradicionalizmus—modernizmus aspektus, amelyet a következőkben alkalmazok, teljesen szemben állna a kultúrák evolucionista felfogásával. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ezekkel a fogalmakkal nem a fejlődés időbeliségét szeretném kifejezni, inkább eltérő fejlődési utakat, amelyek térben és időben találkoznak. 101