Oldal 80 [80]
OCR
litika gondolatával. Ami még érdekesebb, hogy azok, akik ezzel szemben a humanisztikus oktatásszemléletet vallják, nem igazán tudtak koherens válaszrendszert adni a pragmatikus nézetekre. Elsőként következzenek a pragmatikus elmélet legfontosabb állításai:"? (1) , Az agyukon átáramló információmennyiségből alig lesz használható tudás." (2) , Nem azt mondom, hogy mindez haszontalan ismeret, és a tananyag, ahogy van, hiábavaló. Azt mondom, hogy a gyerekek agyán átáramló irtózatos információmennyiségből nem, vagy csak alig lesz később használható tudás." (3) , Ami szerintem elsősorban hiányzik, az a motiváció. A gyerekek nem értik, mert senki el nem magyarázza nekik, hogy miért jó az nekik, ha megtanulnak adatsorokat. Mármint azon kívül, ha kis időre elraktározzák az elméjükben, akkor jó osztályzatokat kapnak, ha pedig nem, akár meg is bukhatnak, és az ciki. Már a kicsik is azt hallják, hogy azért kell olvasni, mert különben "buták lesznek." Büntetés-jutalmazás; dicséret-megszégyenítés. Ennyit tud a rendszer." (4) , Az iskolának meg kell keresni a kapcsolódási pontokat a tanított ismeret és a gyerek, mint személy között. Azt kéne kommunikálnia, hogy ez a világ valójában fantasztikus, és az övék — minden ismeret segíti őket abban, hogy egyre inkább birtokba vehessék. "?? (5) , Van olyan, persze, hogy történelem és állampolgári ismeretek. De a gyerekek nem tudják, hogy mi a politika. Néha az az érzésem, az iskola vagy óvni akarja őket ettől, vagy ő maga sem tudja. Pedig a gyerekeket meg kell tanítani politizálni. Tudniuk kell, hogy működik a választási rendszer. Hogy mi a demokrácia, mi annak az ellentéte, és milyen demokráciák vannak. Az iskolában nem tudják meg, mik az állampolgári jogok és kötelességek, hogy mi az az állam, milyen formái és felfogásai léteznek. Mindezt úgy kéne megtanítani, hogy érezzék: a személyes életükről szól, mert rövidesen, állampolgárként, bele kell szólniuk a politikába. A saját érdekükben." A felsorolt igények alapján tehát ez a publicisztika is (számos hasonló van) joggal nevezhető pragmatikusnak, ugyanakkor az emberképe alapvetően liberális jellegű, illetve az igényrendszerének megvalósíthatósága szempontjából idealista. A vita igénye nélkül érdemes megnézni az állítások mögötti elvi alapokat. (1) A diák nagy mennyiségű információt kap, amelyből nem lesz használható tudás. Másképpen fogalmazva, men-nyivel leszek jobb szakács például Londonban, ha a gimnáziumban rengeteg Arany János-memoritert tanultam meg? A válasz a kognitív rendszer (idehaza szinte egyáltalán nem hangoztatott) fogalmával adható meg. Minden, amit megtanulunk, valamilyen módon erősíti kognitív készségeinket, így a memoriterek javítják a mnemotechnikánkat. Tehát nagyon valószínű, hogy ,,szakacsunknak” sokkal gyorsabban fog menni a magyar és az angol konyhai szakszavak elsajátítása. Azaz az Arany-versek megtanulása nem haszontalan, egyszerűen csak nem közvetlenül hasznosul. (2) A motiváció az iskola és a pedagógus által adható, mégpedig logikus módon a tanulás céljainak kijelölésével. Ezen emberképpel pontosan az a probléma, hogy feltételezi, a megértés helyes cselekvéshez vezet. Könnyen belátható, hogy ez nem igaz, hiszen az emberek túlnyomó többsége tisztában van az alkohol, cigaretta és drogfogyasztas drámai élettani hatásaival, ennek ellenére többen e szenvedélyek betegei. Tehát az ember képes tudása 80
