Stranica 79 [79]
OCR
nincsenek külön államilag készített tankönyvek és idegen nyelvű atlaszok, a csoportbontások miatti nagyobb tanárigényt nem finanszírozza az állam, a magyar nyelvű oktatásra kidolgozott kerettanterv ezekre az iskolákra is vonatkozik, ahogy az érettségi követelmények is ugyanazok. Azaz tulajdonképpen az állam nem foglalkozik a két tanítási nyelvű iskolákkal, amiből viszont következik, hogy ezek az intézmények számos területen meglehetősen autonómak, például teljesen egyedi hatáskörben oldják meg a felmerülő problémákat." Azaz jelenleg rájuk paradox módon nem feltétlenül igaz az alábbi kijelentés: , Magyarország számára, ha az országba a lakóit is beleértjük, akkor a szociálpolitika központú megoldás a legégetőbb. Ez ad megoldást a sűrűsödő társadalmi konfliktusokra és a felzárkózásra, azonban a politikai elit és az ország erre van a legkevésbé felkészülve. Az "erős állam" kifejezésnek az oktatás terén ma negatív jelentése van. Az iskolák ma szenvedik az erős államot, mert elveszítették az autonómiájukat. A tudásalapú társadalom ’erds állam"? politikája nem az autonómiákba való részletes beavatkozást jelenti, hanem a célok széleskörű társadalmi vitán alapuló kijelölését, a feltételek biztosítását és a célhoz vezető intézményes eszközök kialakítását. Ez egy mindenki számára egyenlő mobilitási esélyt teremtő szociálpolitika és oktatás lenne, amely alulról szélesíti a tudásalapú társadalomban dolgozni tudó középosztályt szociálpolitikával, oktatással és aktív munkaerő piaci [igy] megoldásokkal. Ebben a rendszerben tehát az alábbi elmélet is felveti a kérdést: hol a helye a két tanitási nyelvű iskoláknak a vitairat szerzőjének modelljében? Az angol nyelven való oktatás problémája a finn oktatási rendszerben is felmeriilt.!° , Az iskola néha egyenesen maga okozza az egyenlőtlenségeket azzal, hogy a különböző kultúrával érkezett gyerekek között eleve ragsort á/lít fel, s az egyiket értéktelennek nyilvánítja. Az oktatást érdemes lenne a mindenkori lemaradó iskolák fejlesztésére koncentráltan végezni. Megszabható a szükséges kimeneti teljesítmény az egyes iskolatípusokhoz, illetve évfolyamokhoz, és megmérhető a kibocsátás teljesítménye. Ez alapján megtudható, hogy hol van beavatkozásra szükség, és az oktatáspolitika a mindenkori lemaradó 10-20%-ra koncentrálhatna. Ezeket az iskolákat kell feljebb hozni oktatási, módszertani segitséggel, szociális munkával, speciális és külön megfizetett tanári segítséggel, ellenőrzéssel. Mindaddig kell ezt folytatni, míg az iskola el nem éri a meghatározott standardokat. Aztán ismét meg kell találni a lemaradó 10-20%-ot, és fokozatosan ki lehet alakítani, hogy a közoktatás mindenütt egyenlő és növekvő esélyeket adjon. Ez a modell működik Finnországban."§ A vitairat Az új munka készségei és az oktatás előtt álló kihívások című fejezete!" először elméleti reflexiót kíván, mielőtt visszacsatolom a két tanítási nyelvű oktatáshoz. Csábító lenne azt mondani, hogy egy liberális és egy konzervatív oktatásszemlélet áll szemben egymással, ami talán igaz is, ha e fogalmakat nem politikai értelemben, hanem inkább attitűdként értelmezzük. De talán ennél is szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy van egy pragmatikus és egy humanisztikus, elméleti megközelítés. Az előbbi az, amely újabban tág reklámfelületet kapott, és bekerült a köztudatba. Ennek oka az lehet, hogy ez a nézet szorosan összefonódik a kormányellenes, ellenzéki, modern oktatáspo79
