Stranica 70 [70]
OCR
forrásabszorpció növelése, azaz, hogy az uniós támogatások minél nagyobb százalékét tudjunk lehívni és hatékonyan felhasználni. A hatalomtechnika és a pénz mellett a háttérben meghúzódhat egy harmadik ok is, az alapkutatások természetének nem értése. Számomra ez tűnik ki Palkovics László megszólalásaiból. Palkovics a saját szakterületén, az alkalmazott kutatások és vállalati innovációk terén sokak szerint kiváló szakember, ugyanakkor mintha ő és tanácsadói nem értenék a különbséget az alapkutatás és az alkalmazott kutatás között. Először talán Kóka János miniszter idején erősödött meg az az igény, hogy a kutatások eredményei közvetlenül jelenjenek meg a nemzetgazdaság tényezői között.! Ennek a gondolatnak ma is nagyon sok támogatója van bizonyos társadalmi csoportokban — szerintük a sok léhűtőt ki kell rakni a közszférából, ők is járuljanak hozzá a nemzeti össztermékhez. Nem értik, miért van szükség például filozófusokra, mi haszna van abból a társadalomnak, ha valaki teszem azt Hegelről gondolkodik. Holott az alapkutatások lényege nem az, hogy közvetlen gazdasági hasznot hajtanak. Másrészt az alapkutatás lényege, hogy nem utasíthat arra sem a kormányzat, sem egy vállalkozó, hogy találd fel mondjuk a lézert, a C-vitamint, vagy az aszpirint, mert az csak egy alapkutatásnak lehet eredménye. Majd onnantól kezdve, hogy van lézer, el lehet kezdeni kutatni az alkalmazási területeit. Ez különösen nehezen megfogható a bölcsészet- és társadalomtudományok esetében; a hatásuk szinte sohasem mutatható ki közvetlenül a GDP-ben, de alapvető fontosságú az, hogy az emberek gondolkodnak, és hogy a gondolataik hatnak egymásra. Hosszú távon az a probléma az Akadémia — és persze az egyetemek — megroppantásával, hogy ezt a fajta termékenyítő energiát csökkentik a társadalomban. Fontos megjegyezni, hogy bár úgy tűnhet, az átlagembernél mi, kutatók, többet tudunk az Akadémia átszervezéséről, de valójában még azok sem igazán tudnak érdemben semmit, akik egyébként a tárgyaló delegációk tagjai. A minisztériumból alig kerül ki érdemi információ, ráadásul a koncepciók is többször változtak: 2018 végén a miniszter kezdeményezte az Akadémia kutatóhálózatának átvilágítását — részben az Innovációs és Technológiai Minisztérium által delegált szakértőkkel —; azonban meg se várták az átvilágítás eredményét, már meghirdették a tématerületi pályázatokat. Újabb és újabb elképzelések látnak napvilágot, többnyire mindenféle alap nélkül, és ezekre kell folyamatosan reagálnia az Akadémiának. Ha én többet erről, mint az átlagember, az csupán azért lehet, mert a személyes érintettség okán szinte minden anyagot, pro és kontra, elolvasok a témában. Sokszor hangoztatott érv, hogy a kutatóintézetek jelenleg nem működnek hatékonyan, hogy számos kutató évekig lényegében semmit sem publikál. Valójában hogyan értékelhető az MTA hatékonysága? Nemzetközi összehasonlításban milyen az MTA jelenlegi hálózatának teljesítménye? — Nem ismerhetem az összes akadémiai kutatóintézet, kutatócsoport teljesítményét, de csak arra az értékelésre hagyatkozva, amit az ITM felkérésére készített el az A kadémia, akkor nem érdemi problémát nem latunk.” Az értékelést végző testület felét a mi70
