Oldal 56 [56]
OCR
rozó szerepet játszott és játszik ma is. Az állam vidékfejlesztési politikájának meghatározó szeletét a közigazgatás (minisztériumok, minisztériumi háttérintézmények, központi államigazgatási szervek) rendszerén keresztül valósítja meg. A személyi állomány pedig minden szervezetrendszer egyik legfontosabb, meghatározó erőforrása.? Éppen ezért a vidékfejlesztés intézményrendszerében éppúgy, mint a fejlesztéspolitika más területén, különösen fontos (lenne) azon tudományos eredmények, módszerek ismerete és alkalmazása, amelyek a közigazgatás-tudományban, vagy más rokontudományok területén születtek. Bármelyik értékelési módszert vizsgáljuk, egyetlen esetben sem találkozunk olyan értékelési szempontokkal, mint pl. a motiváltság, elhivatottság, küldetéstudat, önfeláldozás, önzetlenség és önzetlen segítőkészség, emocionális képesség, magasabb toleranciaszint. Kétségtelen, hogy a felsorolt emberi tulajdonságok semmiképp nem tartoznak az olyan , átlagos" követelmények közé, amelyek normál esetben elvárhatók egy vezetőtől, vagy éppen munkavállalótól. Ugyanakkor nem átlagos helyzetben, vagyis amikor egy szervezet, vagy akár egy nagyobb közösség léte, fennmaradása a tét, mesze nem elegendőek az átlagos emberi tulajdonságok, azoknál sokkal többre van szükség. Ilyen nem átlagos helyzetet jelentett a LEADER-szervezetek számára a 20072013-as programozási időszakot követő átmenet, melynek során másfél éven keresztül nem biztosította az állam a finanszírozásukat. A magyar vidékfejlesztés elmúlt évtizedében — intézményesített szinten is megjelenő és tipizálható emberi tulajdonságok tekintetében — kifejezetten pozitív, és kifejezetten negatív példákkal is találkozhatunk." A vidékfejlesztési intézményrendszer két fontos szereplőjének rövidített nevében csupán egy betű az eltérés (MV H — Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, MNVH — Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat), azonban szervezeti kultúrájukban, HR kapcsolataikban, emberi tulajdonságaikban, fényévnyi távolság volt kimutatható. Az egykori MVH ügyintézését rendszerszinten is jellemezte a rugalmatlanság, a felelősség kerülése és a kockázat teljes szintű áthárítása a támogatást igénylőkre. Ennek eredője — az értékelésekben szó szerint soha le nem írt, ám azokból kikövetkeztethető módon — a hibától, pontosabban az Unió számára történő pénzvis-szafizetés elkerülésétől való félelem volt.* Az óvatosság természetesen érthető és méltányolható emberi és szervezeti tulajdonság, azonban az MVH esetén ezt olyan szintre emelték, hogy az a kérelmek részleges vagy teljes elutasítását vonta maga után, a legkisebb eltérések esetén is. A szervezet rendkívül sikeresen hárított el minden olyan külső újítási, változtatási igényt, ami a legkisebb mértékben is rontotta volna különlegesnek tekinthető szervezeti autonómiáját. Tény, hogy 2012-ben, az első komolyabb, az egyszerűsítést célzó program, a Magyary Zoltán Közigazgatás- fejlesztési Program kezdeményezéseinek döntő többségét is sikeresen hárította el az MV H. A logika, az érvelés alapja a , miért nem lehet megcsinálni" kiindulópont volt, szemben a , hogyan oldjuk meg a problémát" felfogással. Ez a fajta intézményi kultúra, amely a legkisebb ügyintézőig áthatotta és átformálta a rendszert, nagyon komoly ellenérzést váltott ki mind a támogatást igénylők között (akiket aláren56
