Stranica 50 [50]
OCR
utáni korrigálandó , rendszerváltás" igényéről, az államiság és a gazdaság új pályára állításáról, felzárkózási programról és ennek ,,unortodox” elveiről. Viszont — hogy rögtön a kötet summázatát tükrözzem — ez nemigen sikeredett az államrend egésze szempontjából, mert a piaci rendszer kiépülése helyett csak egy rigorózusan haszonelvű és önérvényű ál-ortodoxia uralkodhatott el, mégpedig a visszafeudalizálódás révén, mely nemhogy nem hordoz modernizációt, de a felzárkózási programot megtorpanássá változtatta, ezt visszaesésre épített nyerészkedésre, a feltörekvő kelet-európaiságot pedig a NER hatalmi céljainak primér kiszolgálására állította be a mindenütt jelenvaló és értelmetlen központosítások automatizmusaival. Gazdasági stabilitás és progresszív célok állnak a kormányzat , történelmi bűnével" szemben, a világgazdaság kedvező hatásait is csupán az uniós támogatások mechanizmusainak kisajátításává sikerült , modernizáció" látszatával átformálni, a klasszikus nyugati piacgazdaság több száz évével az elhamarkodott magángazdagodás rövid időszakát sikerült párhuzamba állítani, amiben a progressziónak CSUpán annyi esély jut, amennyit a friss hatalmi elit ideig-óráig saját haszonkulcsával még kezelni hajlandó... Mellár egyszerű szerkezetben, áttekinthető folyamatrajzban mutatja be az előzmények hatásait egy történeti folyamat három lépcsős vázlatával, s az útfüggőségi és elmaradottsági trendeket 1870-ig visszatekintve a bevezető fejezetben a modernizációs prognózis nemzedékenkénti romlását is tükröző összképet kínálja. Erre azután a második fejezet , félresiklott rendszerváltás"-kérdése épül. Itt a válság és transzformáció, duális gazdaság és fogyasztási kínálat-visszafogás, alacsony produktivitás és működési-szabályozási merevségek (száz év után) újra visszatérő rendszerét mutatja meg, beleértve a mentális készségek, rugalmatlanságok, haszonelvűségek ,,nem-klasszikus” rendszertipológiáját is. Ösztövér egyszerűsítéssel az öt nagyobb fejezet (és a kilátások reményeit sejtető befejező felhangolás) közül legalább négyben ezt a falsul értelmezett vagy erőszakkal-látszatokkal értelmeztetett modernizációs félreértést ábrázolja — csöppet sem kímélve a belátható trendek minőség-nélküliségének, közhaszon-ellenességének, priváthaszon-hangoltságának és , unortodoxan" felháborító mivoltának kritikai értékelhetőségét, a sarkalatos kérdések bírálatának jogosságát. S lehetne ugyan (a GDP-adatoktól vagy bizonyos mutatók ábrázolhatóságától megrettenő) bármiféle olvasói értetlenségre számítani, de Mellár csöppet sem kíméli az esszé lehetőségei közötti adatközléseket, minősítéseket, pontosságokat, a hatalmi célok és miértek bírálatát, a teljesítmény nélküli , fejIddéselv” képtelenségének értékelési indokoltságát, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének álstabilitás- és közhasznúság-minősítési elvek szerinti elemzését úgy kezünkbe adni, hogy ne kelljen minduntalan árindexek, foglalkoztatási egyensúlykomponensek, növekedési mutatók derivátumait szemünk elé tolnia, mégis az áttekintés érvényességét hitelesítse velük. 50
