Stranica 46 [46]
OCR
ködési elvét. Az adott kormányzat felfüggeszti a normális jogrendet, melynek helyére a politikai döntések kerülnek; ez Magyarországon az A laptörvény elfogadásával formálisan is megtörtént. A migránsválság állandó napirenden tartásával megvalósult az a kivételes állapot, amelyben a politika bármit megtehet, hiszen mindent magyarázhat a biztonság fenntartásával. Érthetetlennek tűnik, hogy az emberek miért szavaznak egy olyan kormányra, amelyik kihasználja és becsapja őket - ha azonban egyfajta politikai Stockholm-szindrómaként tekintünk a kérdésre, az rögtön más megvilágításba kerül. A felső középosztálynak kedvező lépésekkel (az alsóbb társadalmi réteghez tartozók kárára) érdekeltté teszik a tehetősebbeket, hogy ne akarjanak elérni valódi strukturális változást a társadalomban, vagyis érdekeltté válnak a jelenlegi politikai irány fenntartásában, amely saját kiváltságos helyzetüknek is kulcsa. Ezeket a társadalmi—gazdasági összefüggéseket a baloldalnak is meg kell értenie ahhoz, hogy reális alternatívát nyújthasson mind a középosztály, mind az alsó osztályok számára, vagyis új kiegyezésre van szükség a két réteg között. A baloldalnak meg kell találnia saját kapitalizmuskritikáját ahhoz, hogy az Orbánrendszert — és a más államokban is hasonló populista, nacionalista retorikát folytató rezsimeket — leválthassa, hiszen a NER a neoliberális kapitalizmussal összhangban működik. A globális válságokért elsősorban az autoriter kapitalizmus tehető felelőssé, miközben kiélezi mind a globális, mind a lokális igazságtalanságokat. A kapitalizmus bukása egy lassú politikai, gazdasági, társadalmi válság lesz, utána pedig egy eddig ismeretlen rendszer következik. Ezért az ismeretlen rendszerért azonban nehezen tudjuk feladni azt a kapitalizmust, amely biztos katasztrófa felé vezeti a világot; olyan ördögi kör ez, amelyet ismét a Stockholm-szindrómához lehet hasonlítani: a kapitalizmus kárvallottjai a kapitalista rendszer fennmaradásáért küzdenek. A hogyan az autoriter kapitalizmuson túl kell jutni, úgy a neoliberális globalizációt is más útra kell terelni. A globalizációra akaszkodott autoriter kapitalizmus rendszerének ismeretében joggal tartjuk hazugságnak azt az állítást, hogy a globalizáció demokráciát, jólétet, emberi jogokat, gazdasági fejlettséget exportált a világ többi részébe; valójában egy globális gyarmatbirodalmat alakított ki. A folyamat nyertese, a kapitalizmus elitje elérte, hogy a középosztály is haszonélvezője lett a rendszernek. Eközben a periféria és fél-periféria elitje is bekapcsolódott a globális imperializmus által lehetővé tett kizsákmányolásba — ennek egyik , csúcsteljesítménye" a NER is. A globalizáció elsősorban a kapitalista imperializmust globalizálta, amely gyakorlatilag rátapadt a globalizációs folyamatokra. A nnak ellenére tehát, hogy a globalizáció eredendően a demokráCia kiterjesztését tűzte ki célul, a ráakaszkodó kapitalizmus miatt, legkésőbb a 21. századra antidemokratikussá vált. A zsarnoki rezsimek hatékonyabban tudják érvényesíteni a globális elit tőke iránti igényét, úgy, hogy az autoriter állam, erős végrehajtó hatalma által kordában tartja a kizsákmányolt tömeget, miközben a piaci szereplők megkapják a gazdasági előnyöket. A neoliberális globalizáció tehát tönkretette a nemzetállami szuverenitást, amelyet a ma46
