Page 34 [34]
OCR
tagja, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság alelnöke, a Velencei Bizottság és a Monitoring Bizottság magyarországi jelenlétekor a frakció tárgyalódelegációjának tagja, sok-sok alkalommal vezérszónok, s mint ilyen, hozzávetőlegesen az összes közjogi tárgyú törvényjavaslat vitájában részt vett. Tehát olyan mennyiségű és rétegzettségű tapasztalati tudás, szakértelem és felelős belátás avatott közvetítője lehet, hogy aligha lehetséges kötetéből és munkáiból egy-egy hangsúlyos mondatot kiemelni, szempontot fölidézni, nagy elméletet az égre vetíteni és felhőtlen derűvel körbefogni. Talán még ennél is kevésbé lehet súlyán mérni a törvényalkotási folyamatban elvégzett elemzői munkáját. Ugyanakkor kell. Kell, mert itt éljük a parlamentáris demokráciánk (történetileg első és relatíve legteljesebb többpárti képviseleti rendszerünk) papirforman harmincas életkorának forró napjait, amikor éppen a demokrácia képzetének és intézményes rendszerének egyre harsányabb lebontási és átalakítási munkálatai zajlanak, amikor a jogalkotási folyamat várhatóan negyed-, sőt félszáz évre dönti el a jövőt, amikor a formálisan és történetileg, politológiai és jogelméleti szempontból fajsúlyosnak tekinthető alkotmányozási rendszer a legszélesebb körű társadalmi jóváhagyásra várna (de nem vár, mert megmondták neki, hogy már Ez AZ...! amire képzeletéből futhatja), és a sarkalatos törvények megalkotásakor, beiktatásakor és a fékek, ellensúlyok, jogelvek és törvényi passzusok éppen nem a demokratikus, hanem a burkoltan, vagy épp nyíltan leépített rendszer (csak emlékeztetőül: , a centrális erőtér") a megvalósulás kitűnő útján halad tova. El, tőlünk mindenesetre oly távolra, hogy oda már csak rakétával lehet üzenni, nem parittyával. S a megépült nagy monstrum immár járja nyomasztó útját a bársonyos átmenet 30. évfordulóján, az eszme-smirglizős gyakorlat és a fölszalámizási praktikum megfelelő előzményei nyomában. Egyelőre csak nyomában, de nem kizárt, hogy később ő maga lesz A Rendszer. Ez azonban javarészt megírhatatlan. Nemcsak mert a média, a könyvkiadás, a közlésmódok legtöbbje, a megengedő belátások, a szerkesztőségi félelmek, a kiadás-támogatási pályázati rendszer, a nyilvánosság fórumai, a befolyásra épülő hírgyár-erődítmények, a manipulált jogszolgáltatás, a megfélemlített közszolgálatiság, a közvetlen tervutasításos rendszer egész logikája éppen ellene dolgozik. Hanem mert a közjogi válaszok célja, indoka, értelmezési mezeje, haszna, értelme, vitaképessége, konszenzusos bázisa mintegy egyetlen gesztus-értékű kifejezésre épül: , oszt jónapot!" Ennyi a vitathatóság, az egyeztethetőség, a nyomásgyakorlás, a háromoldalú egyensúlykeresés, a társadalmi közmegegyezés, a jogkodifikáció egész eljárása, a fogalmak, a definíciók, az alkalmazási pástok, az érintettek (avagy megalázottak és megnyomoritottak) és a hatalomviselők közötti kommunikáció egész tétje és magasztossága. Ennyi lett a közjog, az államjogi alapelvek, a képviseleti intézmények, a törvény-előkészítés, törvényalkalmazás komplex rendszere és a pártok részvételi, érdekképviseleti, felhatalmazottsági feladattudata közötti alku legfőbb kulcsszava. S még illedelmes is, nem valami házelnöki leszólás csupán. Ha nem tetszik, nyugodtan tiltakozz, ágálj, mondj nemet, berzenkedj, de mindhiába, mert kivárom, míg megunod, s távozol, lemondasz, kimúlsz, esélytelenné válsz, nevetségessé teszünk, besározunk, 34
