Oldal 33 [33]
OCR
Centralizált hatalommegosztás, megtépázott demokrácia, jogállami végjáték A.Gergely András A hazai politikai tudományok felparcellázottságának és politikai tagoltságának belátásával nehéz arra a szaktudományos következtetésre jutni, hogy a mindennapi sajtóviták és félhangos kötözködések, vagy elvont meta-teoretikus szárnyalások között a legcsekélyebb figyelem is fordulhat a hazai szakirodalom jogelméleti, alkotmányjogi vagy jogantropológiai feltárása felé. S talán még ennél is ritkásabban járdogálnak kollégáink a parlamenti joggyakorlat politikai szociológiai dimenziói, az alkotmányelméleti és narratív közpolitikai belvilágok tájékán, ahonnan példaképpen az alábbi szakmunka is vétetett. Nem vagyok a tudományterület felkent szakembere, ám politikai aktorként legalább annyira, mint politikatudományi kutatóként, talán mégiscsak jelzéssel élhetek, ha úgy látom, alapozó szakmunka jelenik meg. Ez nem szokásunk — már ha nem áll érdekünkben —, nem kötelezettségünk, nem helyezkedésünk megoldása. Már jó ideje nincs hazai politikatudományi kritika a tudásterületek és akadémiai intézmények kölcsönhatásait érdemben érzékelő kutatók között sem, még kevésbé a társtudományok területéről ,,atolvasás" formájában, meg aztán elhatalmasodott a pártcsoportosítási, vagy besorolási és hovatartozási kényszer, így a legkisebb esélye van annak, hogy a , köztes" területi munkákra kellő figyelmet fordítunk. Szaktudományi kritikai minősítésre magam sem vállalkozom, nem utolsósorban a kellő jogalkalmazási és jogkodifikációs beavatottság hiányában. Azt azonban mégis megtehetem, hogy a partnerségre, a kölcsönhatások kialakult rendszerére, a respektálandó szakismeret tudomásul vételére egy pillantásnyi figyelmet szánjak. Nem mert , értek hozzá", hanem mert érteni próbálnék — legalább a befogadásához, elfogadásához, a róla való tudás fontosságának elismertetéséhez. S persze ennyi bevezető hangolás után immár pompás koncertnek kellene következnie. . . Most mégis inkább csak utalok a , játszó muzsikusokra", a koncert-környezet és a milié tónusaira, a díszletek és a szcenikai alkalmazások meglétére. Olyan kötettel teszem ezt, melynek az Olvasó felé méltó módon közvetíthető vállalása, filozófiája, morálja, vázlata és kibontása van, s ez nem politikai, hanem leginkább szakpolitikai, jogpolitikai, demokratikus jogelméleti. A Centralizált Magyarország — megtépázott jogvédelem. A hatalommegosztás rendszerének változásairól (2010—2014) című kötetről van szó.! A szerző Dr. Bárándy Gergely, jogi doktor, országgyűlési képviselő volt a magyar parlamentben, közjogi kabinetvezető, az ellenzéki helyzetbe jutott párt elnökségi 33
