Stranica 15 [15]
OCR
középpontba állítva vizsgálja a nemzet, nemzetiség, nép fogalmainak formálódását, és részben ezekhez kapcsolja az , államalkotó" nemzet és a nemzetiségek közti többrétegű konfliktusrendszer eredőit. Míg ugyanis a , magyar és magyarorosodni akaró politikai elit" egyértelműen a nemzetállam-építés útjára lépett, addig a nem magyar elitek ,,a teljes érzelmi elidegenedéstől, az aktív kulturális és politikai párhuzamos sajátnemzetépítés gyakorlatán át a status guó-hoz igazodás és az államnemzethez való lassú as-szimilálódás alternatívái közül választottak". (240.) Fried István a régió nemzetei közötti, konfliktusokkal és meg nem értésekkel terhelt érintkezések nyelvi lecsapódásaiként értelmezi a közhelyeket. Ezek a nyelvi panelek megjelenhetnek , a politikai, a nemzetközi stb. jelenségek kurta-furcsa minősítésében is, a megnevezettek félreértéseket, ellentéteket generálhatnak, s a népképzetekkel, az "idegen" lebecsülésével, inagológiai téveszmékkel rokonulnak." (182.) A lebecsülés, a téveszmék és az ezeken alapuló kirekesztés egyik legismertebb esete a tiszaeszlári vérvád. Blutmann László — kötetünkben Kiss Zoltán által ismertetett — Eszlarmonográfiájának fő hozadéka ugyan a feltételezett gyilkosság minden eddiginél pontosabb rekonstrukciója, hasonlóan jelentős azonban, hogy a figyelmet a per kulturális kontextusára és historiográfiájára irányítja. Balatonyi Barbara más vonatkozásban, magyar-román viszonylatban elemzi a transzkulturális kapcsolatok természetét. Megállapítása szerint, míg az informális, baráti együttlétek során gyakran elmosódnak az etnikai és vallási csoportok, identitások közötti határok, addig a közösségi rendezvények és az azokhoz kapcsolódó nyilvános diskurzus szintjén ez a keveredés rejtve marad. Ez utóbbiak ugyanis — mint a gyimesbükki pünküsdi ünnepek mutatják — komoly téttel bírnak: , 4 más-más szempontokból kisebbségben élő románok, illetve magyarok vallási és nemzeti identitásait óhajtják erősíteni, továbbá kifejezik jogukat a szülőföldjükhöz, jól láthatóan versenybe is szállnak érte." (203.) A Kárpát-medencén kívül élő magyar közösségekrő két tanulmányt közöltünk. A finnországi magyar diaszpórával kapcsolatban Jelinkó Árpád arra utal, hogy a magyarok baráti környezetre és stabil megélhetésre lelhettek Finnországban, és bár számottevő hazatérési szándéknak nincs jele, az anyaországgal személyes és intézményes szinten egyaránt eleven kapcsolatot ápolnak. Szintén a civil szervezetek és intézmények szerepére hívja fel a figyelmet a Boglár Lajos és Kovács Katalin által egy brazíliai magyar diaszpóra körében végzett terepmunka. Abban ugyanis, hogy a néhány száz fős közöspeer elkötelezett munkája mellett kulcsszerepet játszottak az intézményes keretek." Bár a Kárpát-medence magyar közösségeinek vizsgálatára született, az európai és Európán kívüli magyar diaszpórák kutatására nézve is releváns lehet Gazsó Dániel módszertani javaslata. A szerző véleménye szerint egy, a közösségek történetét, lokális, regioánlis, nemzeti és nemzetközi kapcsolatrendszerét is figyelembe vevő interdiszciplináris antropológiai megközelítés hozzájárul a magyar diaszpórák helyzetének megértéséhez, és elősegíti egy sikeres nemzetpolitika kialakítását. 15
