Stranica 13 [13]
OCR
sa annak szomorú példája, hogy mennyire romboló a társadalmi rendszerek átpolitizáltsága. Gönczy László 2007-ben és Pilkhoffer Mónika 2011-ben megjelent írásai tanúskodnak arról, hogy a nemzetközi rivaldafényben, az európai színtérre lépve sem sikerült igazán szakítani a régi beidegződésekkel, az öntömjénező provincializmussal, a lövészárok-mentalitással és az alig leplezett politikai befolyás kényszerű elfogadásával. A kulturális igazgatás tehát számos esetben a politika áldozatává vált és válik, így a kritikai készség és a személyes felelősségvállalás polgári értkeit jobbára csak az autonom művészet területén fedezhetjük fel. Illés Anett az ArtMarket Budapest képzőművészeti vásáron szereplő alkotásokról és projektekről készített riportot. Felvételei alapján szembeötlő, hogy bár az alkotók attitűdjei korántsem egységesek — hol fittyet hánynak a társadalmi valóságra, hol kemény bírálatban részesítik azt —, a kiállítás öszszegészében mégis látleletként értékelhető. Hasonló ambivalenciát tár fel a képzőművészetek pszichológiai, pszichiátriai megközelítése. A közleketű vélekedés szerint a nagy művek mindig az egyéni pszichében gyökereznek, Gerevich Tibor — A.Gergely András által ismeretett — elemzései azonban a műalkotás eredetének egy másik vetületét is bemutatják. Itt , az alkotó mindig egy másik személlyel (baráttal, partnerrel, muzsaval, alkototarssal) együtt "szólal meg’, aki a mester élethelyzetére, érzelmi állapotára, Szexusára, életfordulataira, sikereire, kibontakozására is hatást gyakorolt" (156.) — így tehát a művészet társas, sőt talán kimondottan társadalmi közegére is rálátást nyerhetünk. Politikatörténeti mozaikok A kötetünkben szereplő politikatörténeti és eszmetörténeti tanulmányok egy-egy korszak, kérdéskör, vagy politikai irányzat megértéséhez szolgáltatnak adalékokat. Paár Ádám két tanulmánya a 19-20. század fordulójának magyar politkai eszmetörténetéhez nyújt fontos adalékokat." A szerző megállapítása szerint a szövetkezi mozgalom azt a célt tűze ki, hogy a mezőgazdasági népességet megóvják a kibontakozó kapitalizmus hátrányaitól, hosszabb távon pedig ezen a bázison alakítsák ki a hiányzó középosztályt. A mozgalom fontos szerepet játszott a szélesebb rétegek politikai tudatosításában: képviselői szerint , a magyar népet föl kell vértezni gazdasági és művelődési képességekkel, valamint gazdasági és szociális intézményrendszerrel, amelyek révén a magyarországi társadalom elsajátíthatja a demokráciához szükséges politikai és gazdasági kultúrát, az önkormányzás képességét." (258.) A 20. századi magyar társadalomtörténet kérdéseit boncolgatják a Népiblog címet viselő — A. Gergely András által recenzált — kötet írásai. A politikatörténet, mikrotörténet és történeti szociológia hatérmezsgyéjén mozgó írások legfőbb hozadékát nem is annyira a fiatal kutatók eredményei, mint a sajátos hangvétel, a két világháború közötti szociográfia hgyományainak felelevenítése jelenti: a szerzők közül , többeket hevített a népi mozgalom, a társadalomkritikai íráshagyomány folytatása, vagy talán a két vilaghaboru közötti magyar eszmetörténet egyik méltánylandóan jó példája lehetett előkép". (291.) 13
