Stranica 151 [151]
OCR
Mi a titkod, hogy minden képeden ennyire oldott állapotban tudod ábrázolni a szereplődet? Közvetlen ember vagyok és jól kommunikálok, ritkán fordul elő, hogy ne találnám meg a közös hangot valakivel. Munka közben folyamatosan kísérletezem és keresem a modellemben azt, melyet még nem mutatott azelőtt senki másnak. Minden emberi találkozás kicsit olyan, mint egy kémiai reakció, két különböző anyag elegyedik eggyé, ettől egyedi és utánozhatatlan. Tanultál a fotózás elött valamilyen művészetet, hogy ennyire tudatosan építed fel a koncepciódat? Nem foglalkoztam más művészettel a fotózást megelőzőlen, viszont zenét szeretnék tanulni a jövőben. Természetesnek gondolom, hogy a te esetedben minden mértani pontossággal történik és előre megálmodod a képeket. Mennyire fér bele egy ilyen munkánál a spontaneítás? Mennyire lehet a szituációhoz mérten szabadon mozognod? Minden fotózásom pontosan eltervezett koreográfia szerint Zajlik, de mégis sokat improvizálok közben, talán egyfajta irányított spontaneitás ez. Egy sorozat fotózása előtt nagy hangsúlyt fektetek a stylist, a helyszín vagy a műtermi szett, a világítás, a casting, a smink és a fodrász megválasztására, viszont a végleges irányok, vágások, pózok a fotózás közben dőlnek el, míg a képek sorrendje és az oldalpárok is az editálási szakaszban véglegesülnek. Próbálok minél kötetlenebbűl és szabadon alkotni és nem ismételni, sőt inkább meglepni magam. Elvonatkoztatva a megrendelésre keszülö munkaidtól, a blogodon látható képeid hangvétele melankólikusabb, a Tőled megszokottól kissé eltérő. A sok különálló kép mégis egy nagy egységet alkot. Mi a kapcsolatod ezzel a világgal, van-e valamilyen terved velük, miért csinálod? A blogomon egy folyamatosan bővülő autonóm sorozatomból néhány kép látható, melyek New York és London utcáin készülnek. Régóta fotózom magamnak kisebb-nagyobb projekteket, a műtermi csendélettől az utcai dokumentarista sorozatokig. Ezek a képek a hosszú sétáim eredményei és főként azért élvezem, mert közben egy más tudatállapotba kerülök, egyfajta meditatív alkotás ez. A divatfotózás esetén pontos terv szerint dolgozunk, sok fontos döntés születik a fotózás megkezdése előtt és csak ritkán adódik meglepetés a szettben. Az utcai autonóm fotográfia ezen aspektusból sokkal közelebb áll a valósághoz, hiszen a meglévő környezetből, térből vágom ki azt a szeletet, mely a legjobban tetszik, a műtermi munkával szemben ez egy ösztönösebb folyamat, melynek fő mozgatója a spontaneitás. A mozgás által állandóan változó háromdimenziós tér két dimenzióra csökkenése rengeteg új relációt és vizuális összefüggést eredményez, melynek a megfigyelése és kutatása izgalmas téma. Nagy kihívás, a már létezőben megtalálni egy új rendszert vagy geometriát, mely megszokott környezetéből kiemelve új értelmet kap. Fontos támpont az is, hogy ezeket a képeket filmes kamerával készítem és igyekszem az adott témát egy-két képkockából feldolgozni. Felkeresések esetén is arra törekszem, hogy azt fényképezzem le, ami tetszik és valóban érdekel, hiszen minél többet tudok saját magamból és a véleményemből áttranszformálni a fotómba, a végeredmény annál önazonosabb, 50 — TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2016 / 2.
