Page 142 [142]
OCR
Milyen sorozaton dolgozol jelenleg? Jelenleg egy szupertitkos sorozaton dolgozom, ezért nem is mondhatok róla semmit sem. De tényleg! Van olyan képed vagy sorozatod, amit végül nem publikáltál a személyes kötődés miatt? Inkább olyan volt, hogy nem publikáltam valamit, mert nem sikerült elég jól. Azt látom, hogy tökre felgyorsultak az emberek, minden évben újabb anyaggal kell kijönni. Ez kár, mert sok a gyenge anyag, nem érdemes ilyen tempóban dolgozni, és nem is kell mindent kirakni, csak azért, mert megcsináltuk. Készülőben van egy könyved. Tudnál pár szót mondani a könyvről és a tartalmáról? Tizenegy évvel ezelőtt csináltam a Szólj anyádnak, hozzon pénzt! című anyagomat. Azóta nem csináltam olyan anyagot, amire rá lehetne mondani, hogy egy portré az országról. Ez most újra ezzel a szándékkal készült, több mint három éven keresztül jártam különböző nyilvános eseményekre, hogy egy sajátos tematika mentén rajzoljam meg az ország jelenkori portréját. Azért nyilvános eseményeken, mert ezeken még kvázi szabadon lehet fényképezni. vállalom, hogy ez egy sajátos értelmezése a fényképezés korlátozásának, de azért közben az is igaz, hogy ma Magyarországon az utcai fényképezés be van tiltva. A könyv címe az, hogy Kösz, jól!, amely értelemszerűen egy válasz, egy válasz arra, hogy hogy vagy Magyarország. A könyvet a Capa Center adja ki, kevés példánnyal jön ki - 350 magyar, 350 angol - örülök, hogy egy szakmai intézmény áll mögötte. Szerinted mitől sikeres egy fotóriporter a 21. században? A telefonnal való fotózás világában meddig tartja meg tisztségét a fotóriporteri szakma? Arra, hogy mitől sikeres egy fotóriporter, egyre nehezebb egyszerre használható és általános válaszokat adni. Nem is teszek rá kísérletet. Ha a saját példámat veszem, akkor azt látom, hogy egyéni választ adtam a kérdésre, mondjuk az még a 20. században volt. Én nem tartok attól, hogy a mobillal fotózás még nagyobb hatással lesz a riportfotóra, mint eddig. Tök jó, hogy a technikai eszközök ilyen fejlettek lettek, de attól, hogy valami hozzáférhető, még nem jelenti azt, hogy értékelhető eredményre is jutnak vele. Szinte mindenhol elhangzott már, hogy ahol profi munkára van igény, oda nem tudnak az amatőrök benyomulni, csak azért, mert olcsók, és az ingyen képek is teljesen kiszámíthatatlanok. Nem lehet csak ezekre támaszkodva dolgozni. Vannak lapok, ahonnan kirúgták a fotósokat, rosszabbul is néznek ki. A legismertebb ezek közül a Chicago Sun Times. Egy szakma röhög a címlapjaikon, de nekik ez mégis jobb így, gazdaságosabb, vagy akármi, biztosan lesznek is még ilyenek. De az is igaz, hogy ha valaki ott van egy hírkép közelében, és meg is csinálja, azzal nem lehet versenyezni, csak a helyszínen. Persze ha egy hivatásos van ott, szebb, értékelhetőbb képet kaphatunk, azokból nagyobb eséllyel is lesznek emlékezetesebb képek. Szóval az jó, hogy az amatőr hírképeket egyre jobb minőségben kaphatják meg a lapok, juthatnak el a nagyobb közönséghez. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? A szupertitkos projektemmel elvagyok még egy ideig. Szerintem annyira, hogy még minimum egy évem van arra, hogy elkezdjek gondolkodni, mi lesz a következő. Egyébként meg bízom abban, hogy az, hogy meddig dolgozom a sajtóban, teljesen a saját döntésem lehet. 2016 / 2. -— TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 41
