el tőről metszeni a virág környezetét. Nem hagyok magam után szemetet,
nem dobom el az elhasznált elemeket. Az állatokat nem riasztom meg,
mert ez akár az odébb költözésüket okozhatja. Az intimszférájuk tisztelet¬
ben tartására törekszem.
Mennyiben változott a természetről alkotott képed,
amióta fotózol?
Tulajdonképpen nem változott. A Zemplénben nőttem fel a hegyek között,
meghatározta a gyerekkoromat a természet közelsége — ezért is van ben¬
nem tisztelet iránta. Ha kileptünk a házból, a vaddisznók röfögését lehetett
hallani. Hiányérzetem van az urbanizált világban, ezt is pótolja a fotózás.
A biológiai ismeretekre mennyire koncentrálsz?
Az útra való felkészülés során igyekszem tájékozódni a helyi állatvilágról,
a tájról. Ott újabb ismeretekhez jutok, és amikor hazajövök, kiegészítem
továbbiakkal, így egyre mélyebb ismeretekre teszek szert. Nem csak az ér¬
dekel például, hogy madár, hanem milyen rendbe és családba tartozik, mik
a szokásai stb.
A képeidnek van természetvédelmi üzenetük?
Ilyen tudatosság ma még nincs bennük. Esetleg mellékesen hozzáfűzök
ezt-azt, amit tapasztaltam. Nincs viszonyítási alapom, de a Spitzbergákon
volt olyan érzésem, hogy valami változóban van. Recsegnek-ropognak a
jégmezők, gleccserek, szakadnak le a jégdarabok. Nem volt olyan mérhe¬
tetlenül hideg, mint amire készültünk, olyan helyeken is hajózható volt a
terület, ahol erre kevésbé lehetett számítani. Idén augusztusban voltam ott.
Merre jártál még?
Februárban voltam Japánban. A japán makákó, a hómajmok fotózása Na¬
gano közelében inkább ,,turistas” volt, már iparág épült rá. De Hokkaido
szigetén mandzsu darvak, szikaszarvasok, sasok is lencsevégre kerültek, és